Archívum

A(z) ‘Épités1’ kategória archívuma

Prince Royal 1610 – Épités 1

2010. április 18. vasárnap 2 hozzászólás

A modellt un. hamis bordás-palánkos módszerrel épitem, amit összerakó módszernek is neveznek, mert a belsö részeket csak az alsó ütegfedélzettöl felfelé akarom kiépiteni.

A modell méretaránya 1:48, mert igy stilusos angol hajókhoz. A kiinduló méretek: a hajótest hossza – az alsó tükör tetejétöl az orrtöke tetejéig – a hátsó felépitmények s a gallioncsör kinyúlása nélkül 1030 mm, a föborda legnagyobb szélessége palánkozás nélkül 272 mm. Ez egy 3 ütegsoros hajó, de a következökben leirt módszer minden további nélkül alkalmazható kisebb hajókra is.

A kezdetben szükséges anyagok: a gerinclap 8 mm, a bordák 6 mm vastag jó minöségü Birke – nyirfa réteges lemezböl, az alsó palánkozás 1,5×5 mm-es Linde – hársfa lécekböl készült. Az épitési bordatávolság 32 mm, az eredeti felállásból minden második borda van beépitve.

Ez egy nagyon fontos dolog, hogy a bordatávolság ne legyen nagyobb 30-40 mm-nél, (ami sajnos sok dobozos modellnél jóval nagyobb) mert akkor nem lehet igazán szépen palánkozni.

A bordázat

Nos ha az anyagok együtt vannak, akkor megkezdhetjük a munkát. Mivel én majd mindig fejjel lefelé palánkozok, ez azt jelenti, hogy minden bordát a legmagasabb borda felsö éléig fel kellene magasitani.  De mivel a galeonoknak nagyon magas felépitményei voltak, ezért minden bordát csak a föborda felsö élének a magasságáig készitettem, plusz 20 mm a rögzitéshez. Igy a kifürészelt bordák fejjel lefelé a sólyán összeállitva egyfajta keretre hasonlitanak. A gerinclap és a bordák gépi lombfürésszel (Németországban ezt hivják dekupir fürésznek) lettek kivágva. A sólya 1 méter hoszzú, 15 cm széles és 20 mm vastag pozdorja lap. Erre hosszában középre húzunk egy tengelyvonalat, s erre merölegesen a bordabeosztásokat. A föborda elötti bordákat a hátsó élükkel helyezzük a berajzolt bordatengelyvonalakra, az utánniakat az elsö élükkel. Ez azért szükséges, mert igy a palánkok a bordák teljes szélességére fekszenek fel a bordák lesrégelése után.

A következö lépésben rögzitjük a föbordát, valamint egy tetszöleges elülsö s hátsó bordát a gerinclappal tájolva. Ezután a föbordától kiindulva lépésekben rögzitjük a többi bordát váltogatva, egyet elöre, egyet hátra. A bordák közé távtartókat ragasztunk.

Bordázat1

Bordázat2

S még mielött valaki megkérdezi, hogy mik azok a gubancok a bordázat belsejében, elárulom, hogy azok a vezetékek a leendö belsö világitáshoz.

Az alsó palánkozás

A palánkozás megkezdése elött még két fontos dolgot el kell intéznünk. Az egyik a Sponung. Az “5 kg-os” Német-magyar Müszaki Szótár szerint: horonyereszték, szádalás. Ez tkp. az igazi hajóknál egy kb. a gerinc fele magasságában végighúzódó nút, ami az orr – s fartökében is folytatódik s ebbe van beeresztve a gerincnél az alsó palánk, a tökéknél meg a palánkok kifutó vége.

Egy kis elmélet: A gerinc vastagsága 650 mm, ill. a modellen 13 mm. De a gerinc vastagsága az orr s a tat felé egyre csökkent, bár nem egyforma mértékben, de a külömbség modellméretben nem jelentös. Igy a gerinc vastagsága a tökéknél, s ezáltal a tökék vastagsága is 11-11 mm. Az ál Sponung kialakitása a lövetkezöképpen történik:  a tökékre kétoldalt egy-egy 1 mm-es replemezt, ez 10 mm, – a gerincre pedig 2×8 mm-es lécet ragasztunk, ez pedig 12 mm. Miután én majd mindig s ebben az esetben is duplán palánkozok, s a felsö palánkozáshoz 0,6 mm-es bútorfurnier csikokat használok, igy a késöbb felragasztott furnier csikokkal megkapjuk a 13 ill. 11 mm-es vastagságot.

Palánk1

A másik: a palánkozás megkezdése elött el kell készitenünk s felerösitenünk az alsó tükröt, mert a palánkok hátsó kifutó végei rátakarnak a tükörre. A tükör 1,5 mm-es réteges lemezre ragasztott dió és madárszem jávor furnierból készült.

Palánk2 / Tükör

Az alsó palánkozáshoz sokféle fafajtát használhatunk, én általában jávort vagy hársat használok, de jó a fenyö is, és sok otthoni kolléga szerint a bükk is, de én azt még nem használtam. De pl. a mahagónit meg annak a külömbözö fantázianevü változatait messze ivben el kell kerülni, s el lehet felejteni. Nem lehet jól hajlitani, akármeddig fözöd,  törik, szálkásodik. A legjobb vastagság 1,5-2 mm. Az 1 mm-es tú vékony, a 2 mm felettiekkel nehéz dolgozni. Az alsó palánkozásnál elvileg teljesen mindegy a lécek vezetése, hogy iveltek-e s hogy mennyire, vagy akár egyenesek. De miután valahol el kell kezdeni, ez nálam a következöképpen nézett ki: Az elsö lécet az alaptól 140 mm-re helyeztem el. Ez a távolság gyakorlatilag szintén minegy, de ajánlatos kb. a föborda legnagyobb szélességének a közelében elhelyezni. Egy lécet ebben a magasságban acél gombostüvel a föbordára rögzitek s ezt a magasságot berajzolom a többi bordára is.

Palánk3

S ezután elkezdem a bordákat a Proxxonba fogott mini csiszolótárcsával srégelni. A lécet a gombostü körül el tudom forgatni, s igy hozzáférek a bordákhoz. De készüljetek fel rá, hogy az elsö 2 léc felhelyezésére rá fog menni 2-2 óra, de ez nagyon fontos, hogy ezek a lécek szépen, töretlenül fussanak. De semmi vész, a többiek már gyorsabban mennek, mert már van mihez viszonyitani. Meg lehet azt is csinálni, hogy a bordák “másik” oldalára felrajzoljuk a srégelés vonalát, különösen az elsö s hátsó bordáknál, de én erre lusta vagyok, s a srégelést az összeállitott bordázaton a Proxxonnal nikkelezett szemmérték után csiszolom, ha a bordákat pontosan fürészelted kis, s pontosan rögzitetted öket, az jól kiadja a lécek futását. A palánkok rögzitésére a lécek ragasztásánál régebben félbe tört acél gombostüt használtam. Ma már csak gél pillanatragasztót használok, ami azonnal megfogja a palánkot. Ezzel haladok a leggyosabban. Van egy kisebb s egy nagyobb hátránya. A kisseb, hogy ha nem vigyázol a kezedre is ragad. Ami ugyan nem túl vészes, ha csak nem “allegóriás” vagy ” algériás” 🙂 a böröd, s egy kis melegvizben áztatás után a TV elött ülve egy tompa késsel le lehet vakargatni. A nagyobb hátrány, hogy nem éppen olcsó. A legolcsóbb a Conrad-nál kapható 20 gr-os tubus 5€. Egy ekkora modellre keményen elhasználok 20-30 tubust. De megszoktam, met kényelmes és gyors. De ma már a fehér hidegenyvek is kötnek 5 perc alatt. A léceket pár percig forró vizben a kádban áztatom, fözni nem kell. A léceket lehetöleg egy darabban rakom fel ahol lehet, de van ahol toldani kell, mert az 1 méter hosszu lécek rövidek. A toldásokat lehetöleg középre kell tenni, mert az orr s a tat görbületeinél már bonyolultabb.

Palánk4

Ami a  lécek hajlitását illeti: a forrasztópás hajlitás is jo módszer, föleg a kis sugarak hajlitásánál, de nagyobb ivek hajlitásánál egy vasaló csöre is megteszi, én évek óta ezt használom. Nem túl jó véleményem van viszont a külömbözö léchajlitó, lécgörbitö találmányokról, kütyükröl, amiknek nem sok hasznuk van. A gyáriak csak a pénzt húzzák ki a zsebedböl,  a saját kitalációk gyártásába ölt munkaórákat pedig jobb a modell épitésére forditani.

Néhány elméleti dolog: Kb. 1700-ig a hajótervezés ill. épités majdcsak hogy gyakorlati tapasztalatokból állt.  Az un. 3 rádiuszbol álló föbordaszerkesztés, ami  után a többi bordát is szerkesztették a hajó hátulján, de kifejezetten az orrnál nehézségeket okozott, amiket azután a gyakorlati  épitésnél kellett kiigazitani. De a legnagyobb probléma az volt, hogy az igy tervezett hajók eleje s hátulja túl “sovány” volt s igy ott kicsi volt a felhajtóerö.

Mindezt észre lehet venni az 1620-ból származó, ill. akkor megjelent “Értekezés a hajóépitésröl…” cimü müben, ami az elsö komoly angol irodalom ebben a témában s állitólag Matthew Baker irta. De még Dean is az 1670-ben irt Doctrina-jában is ezt a módszert használja, mutatja be s fejleszti tovább, de a 3 sugár módszertöl nem tud megszabdulni. Az egész más módszerek szerint épitett hajók korszaka az 1700-as évek után kezdödött.

Mindezt nagyon jól tapasztaltam már a flamand galeon rekonstrukciójánal is, és most a Princenél is, habár ennek a rajzait már CAD-al csinálom, de ennek ellenére az orr felöli elsö bordákat egyszerüen nem lehet jól megszerkeszteni ezzel a módszerrel, mert a bordák soványsága s alacsonysága miatt eltünik a középsö sugár. Ezért aztán nem is csoda, hogy az épitödobozok gyártóinál itt is a legnagyobb a pontatlanság, hiszen a korabeli hajóépitö mesterek is – többek között – ezzel a problémával küszködtek. Ezért aztán itt csak annyit lehet tenni, hogy a lécek lehetö legegyenletesebb, szép futását kell megvalósitani. Elöfordul, hogy ezekböl a bordákból le kell csiszolni, vagy forditva, fel kell öket “hizlalni”. Mint pl. a következö képen látható X-el jelölt helyen látható legelsö orrbordánál látható hézagot ki kell tölteni.

Palánk5

Ezért aztán a “zöldfülüeknek” sem kell elkeseredni, ha nem sikerül valami elsöre! A pontosság egy nagyon fontos dolog a hajómodellépitésben (is!), csak éppen nem szabad elfelejteni, hogy mi egész mást értünk pontosság alatt, mint a korabeli hajóépitök. Amikor már a mai asztalosok is 0,5 mm pontossággal dolgoznak, a gépészek meg 0,001 mm-essel, akkor bizony furcsának tünik, hogy az angol Inch vagy Zoll 25,4 mm, s annak a tizedrésze még mindig óriási 2,54 mm! Pedig a korabeli hajóépitök a feneküket verték volna a Szahara homokjába, ha 2,54 mm-es pontosságot el tudtak volna érni.

Ezért aztán szerintem egy jól megépitett hajótest szépsége nem is annyira a túlhajtott pontosságban rejlik, hanem a palánkok s dörzsfák szép egyenletes ivelésében. Egy kész modellen senki nem fogja lemérni, s nem is tudja modern laseres készülék nélkül, hogy pl. a 12. sz. bordád a vizvonalon mondjuk potosan 112,7 mm széles, de ha a palánkok s dörzsfák futása tele van pupokkal s mélyedésekkel, azt a legladikosabb ladikos – leglaikusabb laikus – 🙂 is észre fogja venni. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell a lehetö legpontosabban dolgozni, hanem azt, hogy adott esetben egy adott pontossághoz nem kell ragaszkodni, ha az szemmel láthatólag megtört iveket ad. Máshol még a kezdöknek is illik betartani legalább a +- 0,5 mm-es türést. A haladók pedig jó teszik ha beszereznek maguknak egy tolóméröt is.

Kategóriák:Épités1 Cimkék: