Archívum

A(z) ‘Prince Royal 1610’ kategória archívuma

Prince Royal 1610 – Épités 5

2012. február 16. csütörtök Nincsenek hozzászólások

A felsö ütegfedélzet

Maga az épités tkp. nem külömbözik a két alsó fedélzet épitésétöl. Túl sok fotót nem is készitettem róla.

A következö fotóknál már a félfedélzet ill. a Fock/Back keresztgerendái is be vannak épitve.

A tiszti étkezö és a hátsó kajütök

1.- A tiszti étkezö; 2.- A tiszti kajütök; 3.- Ajtók elörefelé a fedélzetre; 4.- A nagykajüt elöterébe vezetö lépcsö hátulja

Hajókonyha és szakácskajüt

1. Konyha; 2.- Kajüt a szakácsnak s a kuktának

A konyha közelröl.  A tüzhelyen baloldalt log egy bogrács, amiben sárgaborsófözelék rotyog  🙂 , jobboldalt vasrácson áll egy nagy fazék.

A rács alatt a tüz lobog – vibráló LED-kkel imitálva.

A szakács kajütje közelröl

Az “elöbástya”

A Princnél érdekes módon a tényleges Back elött volt egyfajta kb. félellipszisalaku elöbástya.

A keresztfalak

A keresztfalak éppen készülöfélben vannak.

A reliefoszlopok…

…zinnböl vannak öntve. Az ösformát fogtechnikusi gipszböl “faragtam”, majd szilikonkaucsuk öntöformát készitettem hozzá. A zinn öntéséröl – ágyúk, horgonyok – a Hajomakett.hu-ban lehet egy cikket olvasni.

Kategóriák:Épités5 Cimkék:

Prince Royal 1610 – Épités 4

2010. október 13. szerda Nincsenek hozzászólások

A középsö ütegfedélzet

A fedélzet palánkozása

A felsö tüzmester kamra

A középsö fedélzet hátulján is volt egy tüzmesterkamra. De amig az alsó fedélzeti kamrában csak egyféle méretü kartosuchokat tároltak az alsó 24 fontos ágyukhoz, addig a felsöben kétfélét, nevezetesen a középsö fedélzeti 18 fontos Culverinekhez és a föfedélzeti 12 fontos Demi-Culverinekhez. Ezért a kétféle kartouschok más szinre voltak festve a könnyebb megkülömböztetés miatt.

Ez a kamra is egy ajtoval ellátott fallal volt elválasztva a fedélzet elsö részétöl.

S itt volt két kis kamra a két fötüzszerésznek.

S ide nyúlt be a kormáyrud is.

A lafetták elkészitése és a helyükre ragasztás után el lehetett itt is kezdeni a felsö fedélzeti gerendák beillesztését.

A fedélzet eleje. Az elövitorla ejtökötélbakja és lépcsök. A rakodonyilás ezen a fedélzeten már rácsokkal volt lefedve.

A kockázott részen lesz a tiszti étkezö, a csikozott részeken oldalanként 4-4 tiszti kajüt. Középen a kormányszerkezet látható.

A kormánylapát felfüggesztése

A lapát zsanérjai 0,5 mm rézlemezböl és 4 mm átméröjü réz csöböl készültek.

A lemezböl 4 mm széles csikokat vágtam, amikbe egy darab csövet forrasztottam. A csövek kiállo részét aztán szintbe csiszoltam a lemezekkel. Ezután a lemezeket méretre kellett hajlitani.

A fartökére karülö zsanérok ugyanigy készültek, azzal a külömbséggel, hogy a csövekbe még esztergált lapos fejü 3 mm csapok lettek húzósan belenyomva.

A föfedélzet kerek ágyúnyilásai

A kerek nyilások készitésének modján el kellett kicsit gondolkoznom, ahhoz, pontosak legyenek. Egyellöre csak a a 4 középsö nyilást tudtam kialakitani, mert a többihez feljebb kell még huzni a külsö palánkozást.

A középpontok felrajzolása után kifurtam s 12mm-es átméröre csiszoltam öket. A végleges átmérö 14 mm lesz.

Ezután esztergáltam egy 26 mm átmáröjü bükkfa rudbol 16 db. 14 mm belsö átmáröjü s 4 mm vastag gyürüt. Majd esztergáltam egy egyszerü készüléket a gyürük központos felragasztásához. Mint a foton látható, a szerszámnak van egy 12 mm középsö csapja, s egy 14mm válla.

A gyürüt felhuzzuk a vállra, bekenjük ragasztoval s a 12mm-es csappal tájolva felragasztjuk, majd a készüléket kihuzzuk. Majd ha a belsö palánkozás itt is fel lesz ragasztva, akkor már könnyü lesz a külsö s belsö palánkozást a 14mm méretre csiszolni.

Na mára megint elég volt.

Godewind

Kategóriák:Épités4 Cimkék:

Prince Royal 1610 – Épités 3

2010. szeptember 7. kedd Nincsenek hozzászólások

Az alsó ütegsor ágyúnyilásai

Ha az alsó 3 dörzsfát felraktuk, akkor jöhetnek az alsó fedélzet ágyúnyilásai. A felrajzolás után minden ablak sarkaiba 3 mm lyukakat fúrtam, majd a nyilásokat ráhagyással Proxxon szúrófürésszel kifürészeltem s utánna méretre reszeltem.

A nyilások keretei 3-4×7 mm lécböl készültek.

Kivülröl.

Az alsó fedélzet

A flamandnál a fedélzeteket 2×6 mm jávor lécekböl készitettem, s az alsó fedélzeteken a fa csapokat csak tussal imitáltam. A Princnél más módszerhez folyamodtam. Mivel a fedélzet több részböl áll, igy az egyes részeket méretre szabott 1 mm réteges lemezdarabokra ragasztott 1×6 mm jávor lécekkel alakitottam ki. A felragasztás elött a lécek oldalát fekete lakkfilctollal befestettem, a Kalfaterung – a kátránykócos tömités – imitálására. A facsapok helyeit 0,8 mm fúróval kifurtam s a lyukakba fogpiszkálókat ragasztottam. A fogpiszkálókat elözöleg pár napig sötét pácban áztattam. Ennek a módszernek a nyilvánvaló elönye az volt, hogy az egyes fedélzetdarabokat kényelmesen a modellen kivül tudtam elkésziteni, s a felsö felület lecsiszolása a tányércsiszolóval egyszerübb volt, mint a flamandnál, ahol a kész fedélzetet a modell belsejében kellett lecsiszolni.

Az egyes fedélzeti darabok itt még természetesen nincsenek felragasztva.

Az alsó fedélzet eleje – horgonykötélbakok, raktárfedél, lejárók stb. – a pumpák még nincsenek a helyükön. Amikor a fedélzetlapok és az ágyúnyiláskeretek a helyükön vannak, akkor felrakjuk a belsö palánkozást 1×5-6 mm lécekböl.

Az alsó fedélzet hátulja, ide jön késöbb a Konstablerkammer – a tüzmesterek kamrája. A lakattal lezárt lejáró a löporraktárba vezet.

Az alsó tüzmesterkamra

A kamra az alsó fedélzet hátuljában volt egy fallal elválasztva a fedélzet elejétöl. Itt tárolták a Cartousch-okat. Már emlitettem: ez nem azonos a magyar kartács szóval. Mivel a löpor kiadagolása közvetlen az ágyúkba nagyon tüzveszélyes volt s igy csak a legritkább esetben alkalmazták, ezért a tüzmesterek feladata volt a löport az egyes ágyukhoz kimérni s lenvászon zsákokba adagoltatni. Ezeket a zsákokat aztán karton vagy vékony fa hengerekben tárolták a kamrában. Minden egyes ágyúhoz ált. 3-5 db Chartouscht készitettek elö.

Gondoltam, hogy ha már lusta vagyok az összes alsó ágyút komplett kötélzettel meg kezelöeszközökkel elkésziteni – mint ahogy a Bubu csinálja a Victoryján – megprobálom bemutatni, hogyan is nézhetett ki egy tüzszerészkamra. Az alsó kamrában az alsó legnagyobb ágyúkhoz való Cartouschokat polcokon tárolták.

A tüzmesterkamra elölröl.

A tüzmesterkamra felülröl. A Cartouschok 5×17 mm fahengerek.

Sajnos a kész alsó fedélzetröl csak olyan fotóim vannak, amiken már a középsö fedélzet keresztgerendái is a helyükönvannak, de azért a lényeg látható igy is.

A középsö fedélzet

A fedélzeti keresztgerendák s azok tartószlopainak s a könyökök, valamint a hosszanti gerendák rögzitése után a fedélzet ugyanugy készült, mint az alsó.

A középsö fedélzet ágyúnyilásai…

… is lénygében hasonlóan készültek, mint az alsók, csak a méretük kisebb, valamint a keretek itt csak 3×5 mm lécekböl vannak, mert itt a falvastagság már kisebb.

A középsö és a gallionfedélzet közötti keresztfal.

A keresztfal mögött kétoldalt 1-1 kajüt. Itt az egyik félkész kajüt. Jobboldalt a koje – egy szekrényágy, baloldalt a ruhásszekrény ajtaja.

Valamikor beszélgettünk az Allermattal a Skypeon, s ö megkérdezte, hogy a testet a vizvonal alatt be fogom e fehérre festeni. Mondtam ja, eredetileg úgy képzeltem. Mire ö: kár lenne a szép jávor palánkozást befesteni. Na ja, igenám, csakhogy az alsó tükör már a helyén volt, s annál nem csináltam a vizvonal alatt jávor palánkozást. Napogig gondolkodtam, hogy mit tegyek, s aztán úgy döntöttem, hogy kijavitom. Ehhez le kellett feszegetni a furniercsikokat a megfelelö helyeken, majd újra palánkozni ezt a részt. Enyhén szöszmötölös melo volt, de alighanem megérte.

Ilyen volt

S ilyen lett.

Kategóriák:Épités3 Cimkék:

Prince Royal 1610 – Épités2

2010. május 2. vasárnap 2 hozzászólás

Alsó palánkozás – folytatás

Ha már mindkét oldalon felraktuk a már korábban emlitett “tájoló” léceket, amikhez a többi lécet igazitjuk, akkor következik egy kis “rabszolgamunka”. Számomra ez a csiszolással együtt a hajómodellépités legunalmasabb része. De hát ezen is túl kell esni, s ez nem jelenti azt, hogy el kell kapkodni. De szerencsére itt az alsó palánkozásnál nem kell túl pontosan dolgozni, feltéve ha a bordád vonalai megfelelöek. Elöször a felrakott “vezetölécektöl” lefelé haladunk a gerincig, a már megszokott módszer szerint, ami azt jelenti, hogy egy palánkot az egyik oldalon, majd egy palánkot a másikon, s igy tovább váltogatva. Én a bordákat nem srégelem a palánkozás elött, hanem a már összeállitott bordázaton egy Proxxonba befogott 17 mm átméröjü csiszolótányérral mindig az adott palánk alatti részeket srégelem.

Palánk6

Palánk7

Palánk7

Palánk8

Nos, ha netén némely kételkedö megkérdezné: lesz e valaha ezekböl az összedobált lécekböl valaha is hajótest – megnyugtathatom öket – lesz.

A több helyen is látható egymás melletti léc “lépcsöfok” magassága max. 0,5 mm, tehét az 1,5 mm-es eredeti vastagságból böven narad még anyag a csiszolás után.

Ezután folytatjuk a palánkozást a hajóoldalon felfelé, addig mig a hely még engedi. A további léceket valamint a bordák felsö részét csak akkor rakjuk fel, ha már a modellt talpra állitottuk s a két alsó fedélzetet is beépitettük.

Palánk9

Csiszolás

Ha eddig kész vagyunk, akkor megint következik egy unalmas munka: a csiszolás

Az itteni újságok tele vannak olyan cikkekkel, ahol a szerzök azon nyavalyognak, hogy napokig kell csiszolni. Ami azért enyhe túlzás. Persze ha a bordák nem pontosak, s a palánkozás púpos, akkor lehet.

Egy közönséges delta csiszolóval, 80-as és 120-as csiszolópapirokkal megy ez egész gyorsan s a test 90%-át le lehet vele csiszolni, kézzal csak ott kell, ahol szük rádiuszok vannak, az orr és a tat alsó részein. Mindenesetre csak órákig tart s nem napokig.

A csiszolás után a lécek közötti esetleges réseket ki lehet fapasztával tömiteni, de nem feltétlenül szükséges. A megbizásra épitett modelleknél soha nem csinálom. A flamandnál meg a Princenél megcsináltam, de csak azért, mert igy a kézi finom csiszolásnál igy jobban lehet az ujjunkkal érezni a legkisebb púpokat vagy mélyedéseket is. Ha a fapaszta megkötött, akkor mégegyszer átcsiszoljuk a testet, elöször a delta csiszolóval, aztán pedig kézzel 180-as papirral.

Csiszolás1

Csiszolás2

Csiszolás3

Mintha kissé jobban nézne ki, nem?

A felsö palánkozás

A felsö palánkozás szép futását a dörzsfák ivelése határozza meg. Az eredeti hajókon a dörzsfák nem a palánkozásra voltak ráültetve, mint ahogyan azt sok modellnél csináljuk, hanem közvetlen a bordákra, s a közöttük lévö területeket palánkozták aztán normális palánkokkal, s igy ezek a dörzsfákkal párhuzamosan futottak. Igy most nekünk a felsö palánkozás megkezdése elött a dörzsfák futását kell az alsó palánlozásra felrajzolni: kb. minden második bordánál felmérjük az alsó dörzsfa alsó élének a magasságait ill. helyét. Ezeket a pontokat összekötjük egy ideiglenesen az alsó palánkra felszegelt léccel s egy HB-s ceruzával megrajzoljuk az ivet.

Palánk10

(A fotó a 3. dörzsléc ivének megrajzolásáról készült.)

Levesszük a lécet, s a megrajzolt vonal mentén felragasztunk egy teljes hosszban átfutó “lécet” 0,5-0,6 mm vastag furnierból. Ennek a szélessége megegyezik a majd rákerülö dörzsfa szélességével vagy valamivel kisebb. De lehet két keskenyebb léc is, mint pl. nálam az alsó dörzsfa szélessége 6 mm s ide 2 db. 3 mm széles csikot ragasztottam.

Palánk11

Ezután fel kell rajzolni a vizvonalat, majd az alsó dörzsfa alatt rakjuk tovább a felsö palánkozás léceit, a vizvonalig dió, alatta pedig a gerincig jávor furnierból.

A felsö palánkozás további készitéséröl nem túl sokat lehet mondani, eltekintve attó, hogy itt már azért pontosabbn kell dolgozni. Sajnos nagyon sok olyan hajómodellt lehet látni, ahol bizony a palánkok futása nem kimondottan egyenletes, a palánkok közöttt hézagok vannak és sokan mintha nem hallottak volna csiszolópapirrol, mert sok helyen az egymás mellett futó palánkok magasságbeli eltérései elérik a 0,3-05 mm-t is. S ez furcsa módon még a korifeusokra is igaz, mint pl. a nagy német hajómodelles guru, a Mondfeld, akinek sok modelljén észre lehet venni hasonló hibákat.

Mondfeld modell

Ha a felsö palánkozást a gerincig elkészitettük, akkor fel kell rajzolnunk a második dörzsfa helyét s ide is ragasztunk egy “tájoló” lécet, majd bepalánkozzuk a két dörzsfa közötti területet. A továbbiakban hasonlóan megyünk felfelé a további dörzsfákkal s a köztespalánkozással.

A felsö palánkozás csiszolása

Itt is jól használható a delta csiszoló, de az alsóval ellentétben itt már finomabb papirokat használunk, elöször 120-ast azután 180-ast. A szük rádiuszokat itt is csak kézzel lehet kicsiszolni. A csiszolás után elökezeljük a felületet Holzöl-el (Faolaj), ez olyasmi mint az otthoni lenolaj. Ez a kezelés felfrissiti a felületet, kiemeli a kontrasztokat s megmutatja az esetleges hibákat, amiket kézi csiszolással kijavitunk.

Palánk13

Alsó dörzsfák

Ezekután következhet a dörzsfák felrakása. Ezek rögzitésének sorrendje gyakorlatilag mindegy, mert az elözetesen felragsztott – s lehetöleg kissé eltérö szinü vagy erezetü – furniercsikok már meghatározzák a helyüket. A modellnél ezek a dörzsfák 6×2, 5×2, 4×2 dió lécekböl vannak, mert felfelé a dörzsfák szélessége egyre csökken. Forróvizes áztatás után a léceket egy öreg vasaló csörén hajlitom. Ezeket – ellentétben a palánkokkal – nem kell folyamatosan ragasztani, elég ha kb. 3-3 centiméterenként egy csöpp ragasztóval rögzitjük öket, mert még amúgyis szögelve lesznek. Ügyelni kell arra, hogy a szögek fejének átméröje lehetöleg ne legyen nagyobb 1,5 mm-nél, de inkább 1,3 mm. A szögeknek elöre kell fúrni, a szögátmérötöl függöen.

Palánk14


Kategóriák:Épités2 Cimkék:

Prince Royal 1610 – Épités 1

2010. április 18. vasárnap 2 hozzászólás

A modellt un. hamis bordás-palánkos módszerrel épitem, amit összerakó módszernek is neveznek, mert a belsö részeket csak az alsó ütegfedélzettöl felfelé akarom kiépiteni.

A modell méretaránya 1:48, mert igy stilusos angol hajókhoz. A kiinduló méretek: a hajótest hossza – az alsó tükör tetejétöl az orrtöke tetejéig – a hátsó felépitmények s a gallioncsör kinyúlása nélkül 1030 mm, a föborda legnagyobb szélessége palánkozás nélkül 272 mm. Ez egy 3 ütegsoros hajó, de a következökben leirt módszer minden további nélkül alkalmazható kisebb hajókra is.

A kezdetben szükséges anyagok: a gerinclap 8 mm, a bordák 6 mm vastag jó minöségü Birke – nyirfa réteges lemezböl, az alsó palánkozás 1,5×5 mm-es Linde – hársfa lécekböl készült. Az épitési bordatávolság 32 mm, az eredeti felállásból minden második borda van beépitve.

Ez egy nagyon fontos dolog, hogy a bordatávolság ne legyen nagyobb 30-40 mm-nél, (ami sajnos sok dobozos modellnél jóval nagyobb) mert akkor nem lehet igazán szépen palánkozni.

A bordázat

Nos ha az anyagok együtt vannak, akkor megkezdhetjük a munkát. Mivel én majd mindig fejjel lefelé palánkozok, ez azt jelenti, hogy minden bordát a legmagasabb borda felsö éléig fel kellene magasitani.  De mivel a galeonoknak nagyon magas felépitményei voltak, ezért minden bordát csak a föborda felsö élének a magasságáig készitettem, plusz 20 mm a rögzitéshez. Igy a kifürészelt bordák fejjel lefelé a sólyán összeállitva egyfajta keretre hasonlitanak. A gerinclap és a bordák gépi lombfürésszel (Németországban ezt hivják dekupir fürésznek) lettek kivágva. A sólya 1 méter hoszzú, 15 cm széles és 20 mm vastag pozdorja lap. Erre hosszában középre húzunk egy tengelyvonalat, s erre merölegesen a bordabeosztásokat. A föborda elötti bordákat a hátsó élükkel helyezzük a berajzolt bordatengelyvonalakra, az utánniakat az elsö élükkel. Ez azért szükséges, mert igy a palánkok a bordák teljes szélességére fekszenek fel a bordák lesrégelése után.

A következö lépésben rögzitjük a föbordát, valamint egy tetszöleges elülsö s hátsó bordát a gerinclappal tájolva. Ezután a föbordától kiindulva lépésekben rögzitjük a többi bordát váltogatva, egyet elöre, egyet hátra. A bordák közé távtartókat ragasztunk.

Bordázat1

Bordázat2

S még mielött valaki megkérdezi, hogy mik azok a gubancok a bordázat belsejében, elárulom, hogy azok a vezetékek a leendö belsö világitáshoz.

Az alsó palánkozás

A palánkozás megkezdése elött még két fontos dolgot el kell intéznünk. Az egyik a Sponung. Az “5 kg-os” Német-magyar Müszaki Szótár szerint: horonyereszték, szádalás. Ez tkp. az igazi hajóknál egy kb. a gerinc fele magasságában végighúzódó nút, ami az orr – s fartökében is folytatódik s ebbe van beeresztve a gerincnél az alsó palánk, a tökéknél meg a palánkok kifutó vége.

Egy kis elmélet: A gerinc vastagsága 650 mm, ill. a modellen 13 mm. De a gerinc vastagsága az orr s a tat felé egyre csökkent, bár nem egyforma mértékben, de a külömbség modellméretben nem jelentös. Igy a gerinc vastagsága a tökéknél, s ezáltal a tökék vastagsága is 11-11 mm. Az ál Sponung kialakitása a lövetkezöképpen történik:  a tökékre kétoldalt egy-egy 1 mm-es replemezt, ez 10 mm, – a gerincre pedig 2×8 mm-es lécet ragasztunk, ez pedig 12 mm. Miután én majd mindig s ebben az esetben is duplán palánkozok, s a felsö palánkozáshoz 0,6 mm-es bútorfurnier csikokat használok, igy a késöbb felragasztott furnier csikokkal megkapjuk a 13 ill. 11 mm-es vastagságot.

Palánk1

A másik: a palánkozás megkezdése elött el kell készitenünk s felerösitenünk az alsó tükröt, mert a palánkok hátsó kifutó végei rátakarnak a tükörre. A tükör 1,5 mm-es réteges lemezre ragasztott dió és madárszem jávor furnierból készült.

Palánk2 / Tükör

Az alsó palánkozáshoz sokféle fafajtát használhatunk, én általában jávort vagy hársat használok, de jó a fenyö is, és sok otthoni kolléga szerint a bükk is, de én azt még nem használtam. De pl. a mahagónit meg annak a külömbözö fantázianevü változatait messze ivben el kell kerülni, s el lehet felejteni. Nem lehet jól hajlitani, akármeddig fözöd,  törik, szálkásodik. A legjobb vastagság 1,5-2 mm. Az 1 mm-es tú vékony, a 2 mm felettiekkel nehéz dolgozni. Az alsó palánkozásnál elvileg teljesen mindegy a lécek vezetése, hogy iveltek-e s hogy mennyire, vagy akár egyenesek. De miután valahol el kell kezdeni, ez nálam a következöképpen nézett ki: Az elsö lécet az alaptól 140 mm-re helyeztem el. Ez a távolság gyakorlatilag szintén minegy, de ajánlatos kb. a föborda legnagyobb szélességének a közelében elhelyezni. Egy lécet ebben a magasságban acél gombostüvel a föbordára rögzitek s ezt a magasságot berajzolom a többi bordára is.

Palánk3

S ezután elkezdem a bordákat a Proxxonba fogott mini csiszolótárcsával srégelni. A lécet a gombostü körül el tudom forgatni, s igy hozzáférek a bordákhoz. De készüljetek fel rá, hogy az elsö 2 léc felhelyezésére rá fog menni 2-2 óra, de ez nagyon fontos, hogy ezek a lécek szépen, töretlenül fussanak. De semmi vész, a többiek már gyorsabban mennek, mert már van mihez viszonyitani. Meg lehet azt is csinálni, hogy a bordák “másik” oldalára felrajzoljuk a srégelés vonalát, különösen az elsö s hátsó bordáknál, de én erre lusta vagyok, s a srégelést az összeállitott bordázaton a Proxxonnal nikkelezett szemmérték után csiszolom, ha a bordákat pontosan fürészelted kis, s pontosan rögzitetted öket, az jól kiadja a lécek futását. A palánkok rögzitésére a lécek ragasztásánál régebben félbe tört acél gombostüt használtam. Ma már csak gél pillanatragasztót használok, ami azonnal megfogja a palánkot. Ezzel haladok a leggyosabban. Van egy kisebb s egy nagyobb hátránya. A kisseb, hogy ha nem vigyázol a kezedre is ragad. Ami ugyan nem túl vészes, ha csak nem “allegóriás” vagy ” algériás” 🙂 a böröd, s egy kis melegvizben áztatás után a TV elött ülve egy tompa késsel le lehet vakargatni. A nagyobb hátrány, hogy nem éppen olcsó. A legolcsóbb a Conrad-nál kapható 20 gr-os tubus 5€. Egy ekkora modellre keményen elhasználok 20-30 tubust. De megszoktam, met kényelmes és gyors. De ma már a fehér hidegenyvek is kötnek 5 perc alatt. A léceket pár percig forró vizben a kádban áztatom, fözni nem kell. A léceket lehetöleg egy darabban rakom fel ahol lehet, de van ahol toldani kell, mert az 1 méter hosszu lécek rövidek. A toldásokat lehetöleg középre kell tenni, mert az orr s a tat görbületeinél már bonyolultabb.

Palánk4

Ami a  lécek hajlitását illeti: a forrasztópás hajlitás is jo módszer, föleg a kis sugarak hajlitásánál, de nagyobb ivek hajlitásánál egy vasaló csöre is megteszi, én évek óta ezt használom. Nem túl jó véleményem van viszont a külömbözö léchajlitó, lécgörbitö találmányokról, kütyükröl, amiknek nem sok hasznuk van. A gyáriak csak a pénzt húzzák ki a zsebedböl,  a saját kitalációk gyártásába ölt munkaórákat pedig jobb a modell épitésére forditani.

Néhány elméleti dolog: Kb. 1700-ig a hajótervezés ill. épités majdcsak hogy gyakorlati tapasztalatokból állt.  Az un. 3 rádiuszbol álló föbordaszerkesztés, ami  után a többi bordát is szerkesztették a hajó hátulján, de kifejezetten az orrnál nehézségeket okozott, amiket azután a gyakorlati  épitésnél kellett kiigazitani. De a legnagyobb probléma az volt, hogy az igy tervezett hajók eleje s hátulja túl “sovány” volt s igy ott kicsi volt a felhajtóerö.

Mindezt észre lehet venni az 1620-ból származó, ill. akkor megjelent “Értekezés a hajóépitésröl…” cimü müben, ami az elsö komoly angol irodalom ebben a témában s állitólag Matthew Baker irta. De még Dean is az 1670-ben irt Doctrina-jában is ezt a módszert használja, mutatja be s fejleszti tovább, de a 3 sugár módszertöl nem tud megszabdulni. Az egész más módszerek szerint épitett hajók korszaka az 1700-as évek után kezdödött.

Mindezt nagyon jól tapasztaltam már a flamand galeon rekonstrukciójánal is, és most a Princenél is, habár ennek a rajzait már CAD-al csinálom, de ennek ellenére az orr felöli elsö bordákat egyszerüen nem lehet jól megszerkeszteni ezzel a módszerrel, mert a bordák soványsága s alacsonysága miatt eltünik a középsö sugár. Ezért aztán nem is csoda, hogy az épitödobozok gyártóinál itt is a legnagyobb a pontatlanság, hiszen a korabeli hajóépitö mesterek is – többek között – ezzel a problémával küszködtek. Ezért aztán itt csak annyit lehet tenni, hogy a lécek lehetö legegyenletesebb, szép futását kell megvalósitani. Elöfordul, hogy ezekböl a bordákból le kell csiszolni, vagy forditva, fel kell öket “hizlalni”. Mint pl. a következö képen látható X-el jelölt helyen látható legelsö orrbordánál látható hézagot ki kell tölteni.

Palánk5

Ezért aztán a “zöldfülüeknek” sem kell elkeseredni, ha nem sikerül valami elsöre! A pontosság egy nagyon fontos dolog a hajómodellépitésben (is!), csak éppen nem szabad elfelejteni, hogy mi egész mást értünk pontosság alatt, mint a korabeli hajóépitök. Amikor már a mai asztalosok is 0,5 mm pontossággal dolgoznak, a gépészek meg 0,001 mm-essel, akkor bizony furcsának tünik, hogy az angol Inch vagy Zoll 25,4 mm, s annak a tizedrésze még mindig óriási 2,54 mm! Pedig a korabeli hajóépitök a feneküket verték volna a Szahara homokjába, ha 2,54 mm-es pontosságot el tudtak volna érni.

Ezért aztán szerintem egy jól megépitett hajótest szépsége nem is annyira a túlhajtott pontosságban rejlik, hanem a palánkok s dörzsfák szép egyenletes ivelésében. Egy kész modellen senki nem fogja lemérni, s nem is tudja modern laseres készülék nélkül, hogy pl. a 12. sz. bordád a vizvonalon mondjuk potosan 112,7 mm széles, de ha a palánkok s dörzsfák futása tele van pupokkal s mélyedésekkel, azt a legladikosabb ladikos – leglaikusabb laikus – 🙂 is észre fogja venni. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell a lehetö legpontosabban dolgozni, hanem azt, hogy adott esetben egy adott pontossághoz nem kell ragaszkodni, ha az szemmel láthatólag megtört iveket ad. Máshol még a kezdöknek is illik betartani legalább a +- 0,5 mm-es türést. A haladók pedig jó teszik ha beszereznek maguknak egy tolóméröt is.

Kategóriák:Épités1 Cimkék:

Prince Royal 1610 – Kutatás és rekonstrukció

2010. április 3. szombat 2 hozzászólás

Kutatás

Kb. két évvel ezelött még javában benne voltam a flamand galeon épitésében, amikor már azon kezdtem törni a fejem, hogy mi lesz a következö. Már többször emlitettem, hogy nem rajongok a tucatmodellekért.

S akkor eszembe jutott, hogy valamikor a hetvenes évek elején karácsony elött álltam a valamikori Deák téri Hobby Boltban s csorgott a nyálam az éppen beérkezett müag. hajómodell épitödobozok láttán. Többek között ott volt a Prince Royale is az Airfixtöl. Azóta se láttam. De nem volt szivem, de legföképpen pénzem megvenni. Csekély 480 Ft.-ba került, amikor a havi fizetésem kb. 2200 Ft. volt.

Ugy döntöttem, hogy ez lesz a következö.

Kezdtem nyomozni a hajó után – ez , ellentétben a flamand galeonnal – valóban létezett.  Néhány hónap után már kezdtem lassan sejteni, hogy ennek a rajzait is magamnak kell elkészitenem. Elkezdtem emlegetni a tervemet sok kollégának, többek között a Christiannak, aki a Modellmarine.de– nál a vitorlások felelös szerkesztöje, aki azonnal belelkesedett, hogy azt ö is megépitené, s utánna jelentkezett még két másik érdeklödö is. Nos ezek összehordtak nekem minden elérhetö adatot,  rajzot s képet,  amelyekkel én addig még nem rendelkeztem.

A legismertebb ábrázolás a Prince Royalról Hendric Cornelisz Vroom holland festö nagyméretü (409x203cm) festménye, ami jelenleg a Haarlemi Frans Hals múzeumban található “Die Ankunft Friedrich V.(5) von der Pfalz am Vlissingen am 29.April 1613” cimmel. ( V. Friedrich Pfalzi herceh behajózása Vlissingenbe 1613. április 29-én)

 

Létezik még néhány másik festmény is, p. Adam Willeartstól, és Cornelis Vroomtól, aki az elöbbi Vroom fia, valamint egy kép egy ismeretlen festötöl, ami a tükör egyetlen ábrázolása.

Tükör

Rajz csak egyetlenegy létezik, ami nagy valószinüséggel a Princet ábrázolja.

Oldalnézet

Vroom festménye után rajzolta Landström is a “Das Schiff” c. könyvének 142-143-adik oldalán található szines rajzát.

Landström rajza

Eddig csak két modellt találtam a Princeröl.

Az elsö modell – a Neten találtam a következö link alatt:

http://www.marinepage.de/Prince-Royal.html

A tulajdonos állitása szerint a modell 100-150 éves.

Az elsö modell

Aki a többi képre is kiváncsi, megnézheti a fennti cimen.

A modell nagyjából hasonlit a Princre, de elég aránytalan, a kötélzet többé-kevésbbé fantázia s maga a modell ugy néz ki mint egy szobadisz modell, túl sokat nem lehet elvárni töle.

A másik modellröl egy fénykép található Bryan Lavery – Schiffe c. könyvében.

A második modell

Ez már valamivel jobban néz ki.

Megpróbáltuk megkeresni a modell épitöjét, de a könyvkiadótól azt a választ kaptuk, hogy a modell tulajdonosa nem hajlandó semmiféle információt adni. Idöközben felfedeztem, hogy a modell a londoni muzeum tulajdonában van, s az oldalon több fotó is található róla.

http://www.nmm.ac.uk/collections/explore/object.cfm?ID=ZBA1462&picture=2#content

Nos ez nekem jobban is tetszett igy, mert egy-két dolog nem tetszik ezen a modellen. Többek között ami engem a Landström szines rajzában s a modellen is zavar, az a szine. Landström irja: ” …csak a tollak s néhány kisebb részlet volt fehérre festve. A többi faragás zöld alapon aranyozott volt.”

Hát kérem én hivatalosan zöld-vörös, de valójában inkább zöld-barna szintévesztö vagyok, de ettöl a kis hibától eltekintve nagyon is szinesben látom a világot.

Nézzétek meg a következö képet, ami egy kinagyitott részlet a festményböl:

 

Tessék nekem megmondani, hol van itt a sok zöld? Hol zöld az egész hajóoldal? S hol van az összes faragvány aranyozva? Wroom kortárs volt, s festö, s látta a hajót! De erröl majd még beszélünk, ha odaérünk az épitésben.

A Prince fö méretei megtalálhatók Frank Howard – Segel-Kriegsschiffe 1400-1860 – c. könyvében. (Vitorlás hadihajók 1400-1860) Valamint itt található egy a W.Salisbury által rekonstruált föbordametszet is.

Salisbury föbordametszete

Ezek voltak a kiinduló adatok a rekonstrukcióhoz.

Hogy mennyi mindenre kell figyelni egy rekonstrukciónál s mennyire nem szabad elöitéletekkel lenni, arra itt egy eklatáns példa: egy Vreugdenhill nevü holland is részben foglalkozott a Prince rekonstruálásával. A következö kép bemutatja az ö föbordáját.

Vreugdenhill föbordametszete

Ha összehasonlitjuk a kettöt, hamar látható, hogy Vreugdenhill egyszerüen nem tudott megszabadulni a holland hajóktól. A borda felsö felének nagymérvü behúzása tipikus holland ismertetöjegy, valamit ebbe a bordamagasságba nagyon nehéz lenne elhelyezni 3 ütegsort! Megpróbáltam s az jött ki, hogy ha 3 ütgsort beleeröltetünk akkor a két alsó fedélzet fedélzetek közötti magassága nem érné el 170cm-t, s ha abból levonjuk a keresztgerendák 30 cm-es mélységét, akkor 140 cm szabad fejmagasság jön ki, ami az ezen kori hajóknál egyenesen nevetséges.

Rekonstrukció

A rekonstrukció a föméretek alapján a már a flamand galeonnál is használt módszerrel készült. A föbordához felhasználtam Salisbury rekonstrukcióját néhány kisebb módositással. De ellentétben a flamanddal ahol a rajzokat rajztáblán készitettem s a modellt csak akkor kezdtem el épiteni, amikor az összes rajz készen volt, itt a rajzokat márt CAD-al csinálom, valamint elkezdtem a modell épitését habár még nincs kész az összes rajz. A rajzokat s a modellt párhuzamosan készitem. Meg kell mondjam, hogy nem ment olyan tökéletesen, mint a flamandnál, eleinte több nehézség is adódott, aminek a részleteire itt nem tudok kitérni. Lényege, hogy az elsö orrfelöli bordák tul soványra sikerültek, s ezéltel az orr túl hegyes lett, ami csak akkor vált feltünövé, amikor már összeállitottam az elsö modell vázát. Eleinte azon gondolkodtam, hogy egyszerüen “felhizlalom” a hajóorrt több sor ráragasztott léccel. De miután a hajóorr felülnézeti rajz alapján az orr ivének a közepén a “felhizlalás” elérte volna az 1 cm-t, úgy döntöttem, hogy – jobb elöbb, mint késöbb – újra kezdtem az egészet, sürgösen elfelejtve azt a kb. 160 órát, amit az elsö modellbe beleöltem.

Kategóriák:Kutatás és rekonstrukció Cimkék:

Prince Royal 1610 – A hajó

2010. március 28. vasárnap Nincsenek hozzászólások

Prince Royal 1610

Épités és tervezési ismertetöjegyek

A Prince Royal egy kezdetben 55 (56) ágyúval felszerelt angol hadihajó volt, ami Admiral George Ayscue zászlóshajójaként szolgált az angol-holland háborúban. Némely források Royal Prince-nek, Prince-nek , ujabb irodalmak néha HMS Prince Royal nevezik. (Ez utóbbi elnevezés azomban hamis, mert a HMS – His Majestyc Ship – az uralodó hajója – ebben a korban még nem létezett.) Az angol Commonwealth korszaka alatt – 1649-1660 – átkeresztelték Resolution-ra. A PR korának egyik legnagyobb hajója volt.

A PR épitését I.Jakab abgol király parancsolta meg, és konstruktörként Pineas Pettett nevezte ki.  Pett terve a kortársak között meglehetösen vitatott volt, annyira, hogy az épités alatt egy ellenség kezdeményezésére több vizsgálatra is sor került. Az 55(56) ágyús hajó épitése 1608 októberében kezdödött. Amikor 1610-ben a sólyáról vizre bocsájtották, korának egyik legnagyobb hajója volt. Az ágyúk 3 fedélzeten voltak felállitva.  Ezzel a PR szerkesztésileg a közvetlen elöfutára volt a háromfedélzetes sorhajóknak.  Az utánnakövetkezö nagy hajókkal összehasonlitva  a fedélzeteken viszonylag kevesebb ágyú volt elhelyezve. Egy további ismertetöjegy, ami az utánnakövetkezö újabb hajóktól megkülömböztette , mint pl. a Sovereigne of the Seas, volt a fedélzetek hátsó részének lépcsözetes kialakitása. A Sovereign már hosszában egyfolytában átfutóan kialakitott fedélzetekkel rendelkezett.  Az elöbástya és a hátsó felépitmények mérete a közöttük fekvö Kuhl-lal (A föfedélzet középsö része), ami az ellenséges csáklyázók csapdájának volt kialakitva, arra utal, hogy a csáklyázás a hajó tervezésének idején még aránylag nagy szerepet játszott.

Mivel a “tökevonalban” – Kiellinie – való harcolás 1610-ben még nem volt kifejlesztve, nem létezett, ezért anakronizmus lenne a PR-t a korai éveiben sorhajónak nevezni. A hajót az  idö múlásával többször is alapvetöen átépitették – rebuilt – , s a tüzérséget megerösitették, az az ágyuk számát megnövelték. A hajótest méreteit is bizonyos határon belül megnövelték. Az a tény, hogy az ágyúk száma az 1610-es 55-röl 1666-ban 92-re növekedett arra utal, hogy az ágyúkkal maximálisan teletömött sorhajók koncepciója ebben az idöszakban alakult ki.

A PR ” teljes hajóként” volt kialakitva, s túlnyomóan keresztvitorlákat hordott.  Egy korai festmány 1613-ból a hajót még egy negyedik árbóccal – Bonaventura árbóc -mutatja. Azomban ezt az árbócot valószinüleg már néhány évvel az épités után eltávolitották. Az orrárbócon volt még egy Sprietmast – egy kis felsö orrárbóc, ami egy kis keresztvitorlát hordozott.

Történet

A PR-t 1641-ben Peter Pett – az épitö Pineas Pett fia – átépitette, s az ágyúk számát 70-re növelte. Az angol Commonweahlt ideje alatt átkeresztelték Resolution-ra, és az elsö angol-holland háború legtöbb csa1652tájában részt vett.

1652 okt. 8-án a Resolutionra átkeresztelt PR részt vett a Kentish Knock-i csatában.  Admiral Robert Blake csata közben áttette a székhelyét a nagyobb de lasúbb Sovereignröl a kisebb, de gyorsabb s fordulékonyabb Resolutionra. A csata kezdetén Blake megkisérelte a holland sorvonalat áttörni, de hajója a Dolphin nevü hajóval együtt túl elöre futott, s a hollandok beszoritották. Csak az utánuk nyomuló továbbbi angol egységek segitségével menekült meg a két hajó nagyobb károktól, az elsüllyesztéstöl, söt talán a zsákmányolástól. A csata a hollandok visszavonulásával végzödött.

Abraham Willaerts - First Dutch War

1653. junius 12.-én a Gabbardi csatában vett részt. A csata mindkét oldalon közelitöleg egyforma számú hajóval kezdödött, s a hollandok számára súlyos veszteséggel végzödött, akik hajói egy szélcsend hatására az angolok könnyü zsákmánya lettek. A hollandok 22 hajót vesztettek el, ezeket az angolok részben elsüllyesztették részben megcsáklyázták, – az angolok egyetlenegyet sem.

1653. augusztus 10-én a Scheveningeni csatában vett részt. A hollandok ebben a csatában megpróbáltákaz angol blokádot áttörni, de 12 hajójuk egyrésze nagy károkat szenvedett, más része elsüllyedt. Ez s az a tény, hogy a holland flottaparancsnok Marteen Tromp életét vesztette, a hollandok morálját erösen aláásta, s visszavonultak. A holland támadást ugyan az angolok sikeresen kivédték, ugyanakkor az angol hajók is annyira károsodtak, hogy a blokádot fel kellett adni. Igy aztán mindkét oldalon a csatát pozitivan értékelték.

J.A.Beerstraaten - Battle of Scheveningen

1660-ban az ágyúk számát provizórikusan 90-re emelték. 1660 és 1663 között Pineas Pett 2. –  az “eredeti” Pineas Pett unokája – felügyeletével a hajót átépitették,  ahol is a méreteit s az ürtartalmát jelentösen megnövelték. Az ágyúk számát 92-re növelték, s elsö osztályba – first rate – sorolták. Valamint visszakeresztelték Royal Prince-re.

1665-ben a második angol-holland háború alatt június 3.-án a Lowestoft-i csatában Edward Montagu zászlóshajójaként szolgált. A hollandoknak sikerült a hajót elfoglalniuk, s már fel is húzták a föárbocra a zsákmánylobogót – Prisenflagge. A Royal James nevü hajónak sikerült a PR-t visszafoglalni, megmentve ezzel a legénységét a fogságtól. A hollandok ebben a csatában 17 hajót s közel 5000 embert vesztettek, s a maradék hajókkal elmenekültek.

1666-ban a RP Admiral George Ayscue parancsnoksága alatt állt. Június 11-én résztvett az un. négynapos csatában, ahol is az angolok és a hollandok az angol partok elött álltak egymással szemben. A harci cselekmények közben az angol Admiral Geoge Monck június 13. reggelén 30 hajóval visszahúzodott a Themse torkolata felé. A hollandok sok fáradsággal követték, de csak jelentéktelen összecsapások történtek. A Royal Prince – az egyik legnagyobb hajó ebben a csatában – azomban zátonyra futott, s igy kiesett a további harcokból. Amikor holland Brander – gyújtóhajók közeledtek, a hajószemélyzet pánikba esett, s bevonta a lobogót. Ayscue admirális kénytelen volt Lieutenant-Admiral Cornelis Tromp elött a Gouda nevü holland zászlóshajó fedélzetén kapitulálni. A holland flottaparancsnok – Lietunant-Admiral Michiel de Ruyter – parancsára a hajót nem tartották meg zsákmányként, hanem felgyújtották, nehogy az angolok visszafoglalják.

Storck - Four Days Battle

Willem van de Velde - De verovering van het Engelse admiraalschip de Royal Prince

Az itt közétett szöveg a német Wikipediában a Prince Royalról megjelent cikk értelemszerü forditása.

Kategóriák:A hajó Cimkék:

Prince Royal 1610

2010. március 28. vasárnap 1 hozzászólás
Kategóriák:Prince Royal 1610 Cimkék: